Amitől lelkesültek egykor
A kertmozit elhagyták a filmek,
a székeket benőtte a gyom.
Az utolsó metró elment,
a kutyából az éji dal kifogyott.
A nézők megmaradtak, csupán
vénebbek lettek, megsárgult
szamizdatokat dugdosnak
fiókjaikban önmaguk elől.
S ha véletlenül megtalálják,
beleborzonganak abba,
amitől lelkesültek egykor.
*
Kopogtatás nélkül
Sok egymásra rakott néma H
létrafokain megyek fölfelé
vendégnek az ismeretlen űrbe.
Megszoktam már, hogy hullik
fogamból az idegen anyag.
Kopogtatás nélkül lépek ki az ajtón,
szalutálok a semminek, és
megdöbbenek, hogy viszonozza.
*
Mint egy jéghegy
Mindig leválik rólam némi
mozgás, hő, fény… Vajon
hova lesznek nélkülem, s
velem mi lesz, nélkülük?
Lassúbb, hidegebb,
sötétebb leszek talán?
S legvégül mozdulatlan
és oly láthatatlan,
mint egy jéghegy
csillagtalan éjszakán?