Haász Irén versei

Szeretnek engem az istenek

Szeretnek engem az istenek,
harmatcsepp életem ring, lebeg,
virágpor ízű perc-ékszerek,
fű zöldje, víz gyöngye élvezet.
Kék-lila akácok illata
körüldong, ha jön az éjszaka,
az élet is néha szép kerek…
Szeretnek engem az istenek.

Rám hullnak a tejes-kék egek,
örvendeztetnek a részletek,
búbánat felhőmből elpereg,
sosem voltam, aki szenveleg.
Köröttem a világ sem pihen,
ringató ölében sebtiben
hazává válnak a kis terek…
Szeretnek engem az istenek.

*Első közlés

*

Óz ködös földjén

A szürkületbe hullanak a házak,
egy füst pácolta óriás verembe,
és pislákoló lámpafényük lázas
üzeneteket morzéz minden este.

Szitál a köd, a keramitok sárga
sáljai tekerednek rá a város
kihalt kabátjára, mint léha spárga,
mely sáros macskakövekkel szabályos

ölelkezésbe forr. A vér hatalma
meleg szobák felé vonz, hajszol, kerget,
a szív bádogból van, a testem szalma,
és gyáva oroszlán vagyok a kertben,

Óz földjein, rossz mágusok vidékén;
éterbe sugárzott szavak alól
érdekharc, klisé csapkod rám, kimérvén
a lesújtó, földhözragadt valót.

*Első közlés
 

1 hozzászólás

  1. Az Óz ködös földjén című vers különleges láttató ereje magával sodort!

Comments are closed.