Haász Irén: Zöldül

Zöldül a zsenge búza-határ,
arra kaszás még hálni se jár,
ám alig sarjad,
máris a varjak
szürke subája vigyázta az út.

Messzi rögökre szálldos a nyár,
kíséri vándor fecske dal-ár,
ördögszekéren
céda remények
kötnek talpára útilaput.

Hull a virágszirom, mind elalél,
csendesedő ütemet ver a vér,
léted a játszma,
parázson jársz ma,
nem tudod, ki teszi le az adut.

Hess az örömtől, rossz Hekaték!
Várjunk a vígra, szépre ma még,
lánghajú nyárra,
bő aratásra,
nem riadozva, hová fut az út!

* Első közlés