Ijjas Tamás versei

A tettek mezején

A tettek mezején ne próbálkozz,
ne küzdjél, ne bízzál bízva,
ne és ne és ne és ne mondj nemet.
A tettek mezején felhabzik minden,
cseresznyevirágzáshoz hasonlatos,
ahogy fújja a gyenge szirmokat
a gyenge szél, lassan lángok nőnek
a végtagjaidon, de nem emésztenek el,
a tettek mezején nem roskaszt magadba a tűz.

*

 

Frances Ha
(Filmes napló. 2017. január 3.)

Túl sokat nézem magam, nemcsak tükrökben.
Pocsolyákban, frissen suvickolt cipőkben,
mellbimbó nélküli próbababákon is felfedezem az arcom.
Nem önmagamat keresem, hanem a torzulásokat.
Így vagyok folyamatos költözésben. Így vagyok sehol.
Kimondott szó vagyok, tele azzal, ami a levegőből
használhatatlan, áramló füst vagyok így. Ha fekszem,
az ágy szélén maradok, egyik talpamat a padlóhoz nyomom,
hogy hagyjon el a szédülés, táncoljon ki belőlem a vágy,
tátongjon üresen az izzadságfoltos színpad.

Egyedül az az igazi, amikor felfedezek egy arcot,
ami nem az enyém. Rögtön ilyenkor átlépek egy küszöböt,
élesen elválok a kinti világtól, és bent vagyok.
Nem önmagamban bent, és nem a másikban bent,
benne vagyok a nézésben és benne vagyok a látásban,
ahol semmi nem tükröződik vissza,
és semmit nem kell megigazítani.

*Első közlés