John Clare versei – Góz Adrienn fordításában

Sugárzó nyarat látnom élvezet
I love to see the summer beaming forth

Sugárzó nyarat látnom élvezet
S északra szálló gyapjas felleget
Szeretem látni, újra nő virág
S gólyahír festi rét kanálisát
Vizet, hol tavirózsa hófehér
S nádas zörög, mint fa, mit ráz a szél
Hol rejtekéből fajdtyúk tör elő
Fészkére, mi zsombékon lebegő
Szeretek csüngő fűzfaágakat
Melynek partján áll, tiszta, mély tavat
És rovarok víg szárnyát szeretem
Kaszálót, hol virág ring szeleken
Derült napot s hogy az idő szalad
Nézni a tóban játszó bogarat

*

A titok
The Secret

Szerettelek, nem mondtam el,
Oly soká és hamar,
Derűm vagy – zengte mind a hely,
Rólad szólt mind a dal.

És ha idegen arcokon
Uralkodott a Szép,
Őnékik adtam titkoson
A te neved kegyét.

És külcsín vagy hang mindahány,
Másban vélt kellemek
Jöttment java annak csupán,
Mit érted érezek.

*

Az ősz
Autumn

Bogáncspihe repül, bár néma mind a szél,
Zöld legelőn hever most, majd a hegyre tér,
Most forrásból a csermely forr, mint a fazék;
Kőrengetegen át izzik a buborék.

Mint túlsütött kenyér, a föld repedt, aszott,
Enyészik mind a gyep, a rét száradt, halott.
Ugar idézi meg a szikrázó vizet,
S gyomról gyomra hajítva ökörnyál remeg.

Napban ragyognak hegytetők izzó vasul,
S a folyó, mit lesünk, ’hogy fut, aranyra gyúl;
A föld elégve forr, olvadt arany a lég;
Örökkévalót lát ott, bárki körbenéz.

© Barta Lászlóné Enikő – 2017.09.04.