Kis-Teleki Rita: Élni

Mama, tudod miattad
vájdling itt a nagytál,
nélküled nem tudnám, hogy
mi a hohstell ott az udvar végén…
ahol ezt-azt hagytál,
ha régen nem a „Holle anyón” alszom el
és a mesékben ébredem…
hol volnék én akkor?
és honnan tudnám,
hogy Te ki voltál nekem?
Azt mondtad,
túl sokat cipeltél
és cipeled még ma is,
és én is mennyit csimpaszkodtam,
hogy engem szeress, csakis…
ma a sok magányos óra,
az lóg a szíveden,
most inkább belül élsz
és a múltat öleled csendesen,
és minden este azt ismétled,
hát… ennek a napnak is vége,
megint vánkosodra érhet
az éjnek sötétsége…
Mama – kicsit nevess most már…
az idő a múltat
a holnapra cseréli.
Félek. Túl sokat dolgoztál
és… nem volt időd, élni.