Kovács Gábor: Bevezető Tari Eszter festményeihez

AZ ORGANIKUS EGYSÉG GONDOLATA

Tari Eszter kortárs festőművész. Festményei egy részének alapmotívumát a jávai batik művészet inspirálta. Művészeti oktató és kutató is egyben, aki DLA-fokozatát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájában (PTE MK DI) védte meg. Sokat utazik, s tanulmányi célból jelentős időt töltött el Indonéziában. Tanított például a PTE MK grafikai műhelyében és az indonéziai Sebelas Maret Egyetemen. Önálló kiállításai voltak az Egyesült Királyságban, Indonéziában, Magyarországon, és Spanyolországban. Művei többek között a következő gyűjteményekben találhatók meg: Antal-Lusztig Gyűjtemény, Indonéz Nemzeti Galéria, OHD Modern és Kortárs Indonéz Művészeti Múzeum és a Ngayogyakarta Hadiningrat Szultanátus.

Az interpretáció az alkotásokhoz képest mindig feltételes; lehet nyitott, inspiráló, további kutatásokra serkentő, és lehet belelátó, bizonyos jelentéseket egyértelműen rögzítő, de lehet indokolatlanul lekerekítő, sőt, erőltettet, belemagyarázó is.  T. E. képei sokértelműek és olykor talányosak, éppen ezért számos interpretációs lehetőségre adnak módot. Ezért itt csak a hangsúlyosnak tűnő elemeket igyekszem előtérbe állítani.

 

REPETÍCIÓ ÉS JÁTÉKOSSÁG

Ami első pillantásra Tari Eszter műveiben szembetűnő, az a jelenvalóságra- és az átlényegítésre való törekvés. Jelen lenni abban az értelemben, hogy kapcsolatba kerüljünk a valósággal, s átlényegíteni abban a reményben, hogy közelebb jussunk a titokhoz, a valóság belső szerkezetéhez.

T.E. újabb képein az ismétlődő, szórt díszítő elemek (többnyire stilizált organikus alakzatok) egymást keresztező körvonalai kaotikus vonalhálózatot hoznak létre, mely a hullámzó víz, a végtelen tenger atmoszféráját idézi fel bennünk. Mindenesetre – még abban az esetben is, ha nem ragaszkodunk mereven a víz képzetéhez –, egy áramlásszerű, mozgásban lévő közeget sugallnak fantáziánk számára. A szabad lélegzet, a friss, felpezsdítő levegő képzete éppen ezért egyaránt jellemző vonása Factor- , Intro- és Factor-Organic sorozatának.

Fontos momentum továbbá, hogy T. E. repetíciós eljárása elsősorban abban különbözik a díszítőművészetben megszokott eljárásoktól, hogy a mintázatok nem geometriailag követhető szabályszerűséggel ismétlődnek, hanem egy kötetlenebb, játékosabb elrendezés alapján – melynek a véletlen esetlegesség is fontos alkotóeleme lehet – töltik ki a rendelkezésre álló képfelületet.

Az ismétlődő motívumok táguló mintázata jól ismert jelenség a díszítőművészetben, a folyamatos vagy variábilis ismétlődés képi jelenségének természetesen kultúrákon átívelő, szimbolikus jelentése is van: nevezetesen az, hogy a különböző megjelenési formákban ugyanaz a mindent átfogó szellem (összekötő szerkezet) nyilvánul meg, s bizonyos értelemben ezért lehet jelen az egyben a sok, és, rejtett módon, a sokban az egy.

A káoszból születő rend kulcsa furcsa módon éppen az ismétlés műveletében rejlik. Abban a pillanatban ugyanis, ahogy egy alakzatot vagy mintát megismétlünk, máris egyfajta szabályszerűséget követünk. Ebből adódóan nem lehetséges az, hogy egy mintának ne legyen valamifajta logikai konstrukciója, még akkor sem, ha ez a minta nem geometrikus, hanem organikus, tehát valamely természeti formát utánzó, azt stilizáló, lágy vonalvezetésű alakzat, vagy ún. fantáziaforma.

 

TÁGULÓ ASSZOCIÁCIÓS TÉR

T. E. kezdeti törekvései, a jelenvalóságra és az átlényegítésre való törekvés, mondhatni, elmélyültek és kiteljesedtek az utóbbi évtizedben. Nem kis szerepe van ebben indonéziai kutatómunkájának majd ottani tanári tevékenységének is. Képi motívumainak rokonsága a jávai batik motívumokkal mindazonáltal inkább érzelmi, hangulati természetű, mint formai jellegű. A reggeli esők frissessége, a nedvessé vált tárgyak láthatatlan párolgása, s általában egy rejtett, természetes összhang, mely letompítja a harsány felületeket, de mégis csillogóvá teszi a különböző színeket, mindez benne van abban a hangulatban, amit legutóbbi képciklusai, s ezek között is különösen aFactor-Organicképsorozat sugároz.

 

Simbion IV. 2009. Pécs (Hungary) – Yogyakarta (Indonesia)

T. E. különböző jelentésszinteket hordozó alkotásai ugyanakkor továbbra is a transzformáció, az átfordítás képi lehetőségeit kutatják folyamatos perspektívaváltások közepette. A szélesebb összefüggések közé helyezés igényeTarinál abból is fakad, hogy alkotói hozzáállása szükségképpen túlhalad a különböző kultúrák szeparációs törekvésein, s egyértelműen az Egészet vállaló – s annak művészileg elkötelezett –, szintéziskereső én origójából ered. Képeinek motívumkincsében a konkrét formaelemek mellett egyre inkább előtérbe került sajátos, non-figuratív eszköztára is. E kettő ötvözéséhez azonban – ami egyébként aFactor-Organic sorozat különleges ismertetőjegye – rendhagyó bátorság kell, más szóval, az önprovokációnak egy olyan sajátos szintje, amelynek segítségével az alkotó újra és újra ki tud bújni az általa teremtett, megszokott biztonságból.

T. E. rendkívüli találékonysággal képes egyszerű használati tárgyakat átalakítani, megváltoztatni annak érdekében, hogy e tárgyakhoz fűződő hétköznapi képzetek kényszerét megtörje, s merőben új jelentéstartalmú esztétikai tárgyakat, jelenségeket hozzon létre, ilyen az Élet / Life, 2004 című alkotás is.

Élet | Life. 2004.

 

A címadás, amellett, hogy elég tágértelmű ahhoz, hogy a befogadó közönség szándéka szerint értelmezhesse a mű tartalmi vonatkozásait, itt mindenesetre úgy is segítheti a nézőt az értelmezésben, hogy a „verbális ellenméreg” szerepét játssza. Ez esetben tehát az alkotó – a tőle megszokott játékossággal – éppen azt sugallja, hogy az „Élet”, a realitás mindig más, mint amit általában a dolgok természetéről gondolunk, vagy tudni vélünk.

 

A SZÖRNY-MOTÍVUM

A Factor-Organic képsorozat néhány olyan új elemet tartalmaz T. E. munkáiban, amelyek korábban még nem voltak jelen, ilyen például a jellegzetes krokodil vagy szörny-motívum is (Factor-Organic II-III-IV). A nagy áramlásban helyi ellenáramlatként (lokális turbulencia) megjelenik a víz elemhez tökéletesen alkalmazkodó – s éppen a rejtőzködő képessége miatt veszélyes – krokodil.

A szervesség, a nagyobb, teljesebb közegbe való illesztés művelete azonban itt is kellőképpen metaforikus marad, mintegy jól érzékeltetve azt a körülményt, hogy a világ tele van bizonytalansággal és ellentmondásokkal. A művészi kihívás egyértelmű: hogyan lehet az élet abszurditása által szétszabdalt és elidegenedett valóság-elemeket ismét szerves összefüggésbe hozni? T. E. a maga festői eszközeivel természetesen erre nem ad konkrét választ, mindenesetre azt sugallja, hogy közelebb kell mennünk a dolgokhoz ahhoz, hogy fel tudjuk függeszteni előítéleteinket és felszínes minősítgetéseinket. Hiszen a természet önelvűségét, eredendő titokzatosságát, saját törvényeinek megfelelő változásait csak az egyre kifinomultabb megfigyelések révén ismerhetjük meg.

Tari Eszter: Factor-Organic II.

 

AZ EMBERI TEST MINT DÍSZÍTMÉNY

Az átlényegített emberi test szintén új módon jelenik meg e sorozat képein. T. E. sajátos vonalhálózatával mintegy beleszövi az egyes, kiemelt testrészeket (fej, kézfej és lábfej) egy dinamikus, megtartó közegbe, amely végső soron a “nagy áramlás” (Életfolyam) hálózatát alkotja.

Nem kell feltétlenül művésznek lennünk ahhoz, hogy megérezzük, a lábfej meztelensége olyan, akár az egész testté. Valójában megdöbbentő az a közvetlenség, ahogy egy csupasz lábfej – amennyiben figyelmünket csak rá irányítjuk – tulajdonosáról „mesélni” tud. Ugyanez a teljes-értékűség vonatkoztatható a kézfejre és természetesen kiemelten a fejre is. E három testrészletben külön-külön is leképződik az ember sors-faktora, legbensőbb lényege. T. E. akár ösztönösen, akár tudatosan, de tudja ezt, éppen ezért alakábrázolásaiban kizárólag csak e három részlet megjelenítésére támaszkodik. Kompozícióiban így egyszerre van jelen a nagy áramlás (kozmikus szerkezet) és a hétköznapi életre jellemző tárgyiasság, testszerűség.

A Factor-Organic sorozat éppen abban egyedülálló, hogy két különböző fokon stilizált világot kapcsol össze, azaz egyesíti a figuratív és a non-figuratív, tehát a nemábrázoló és a konkrét művészet jellemzőit. A nonfiguratív művészet általában az ábrázolásnak csak egy-egy részletére koncentrál, a formára, a színre, a mozgásra. Ilyenkor áll elő az a helyzet, amikor a műalkotás puszta ornamentikaként vagy konstrukcióként is értelmezhető.

   

Tari Eszter: Factor-Organic VI-V.

 

Az emberi test ilyen mértékű átlényegítésével kapcsolatban érdemes megemlíteni itt egy korai előd, a holland Hans Vredeman de Vries, festő, mérnök és építész rendkívül változatos kariatida terveit (Recueil de cariatydes, Antwerpen, 1565).

Vredeman de Vries olyan oszlopokat vagy pilléreket helyettesítő női szoboralakokat (Kariatidákat) tervezett, melyek az épület egésze szempontjából díszítőelemként szerepeltek. Ezekben a szobortervekben a fej mindig állandó elem, de gyakran megmarad a kéz formája is. A törzset és a lábakat pedig gyakran növényi- vagy természetközeli formák helyettesítik. Ez a merész vizuális és gondolati játék az emberi testtel T. E. munkáiban is felfedezhető. A díszítmény jellegű testábrázolás ugyanis nem a sematizálás (ehhez elég lenne néhány egyszerűsített forma), hanem az organikus gondolkodás, az egész-elvűség ismertető jele.

Hans Vredeman de Vries: Recueil de cariatydes, Antwerpen, 1565

 

Érdekes momentum lehet még, hogy míg más művészeknél a díszítmény jellegű testábrázolás élesen különválik az átlényegítéstől (vagy ez, vagy az valósul meg) – lásd például a kortárs Jon Eric Riis: Icarus #3, 2002 című alkotását, vagy Max Ernst: The Garden of France / Franciaország kertje, 1962 című képét –, addig T.E. mindkettőt egyszerre érvényesíti festményein.

Jon Eric Riis: Icarus #3, 2002 – Max Ernst: The Garden of France, 1962

T. E. festészete tehát aFactor-Organicsorozattal fontos állomásához érkezett. Azzal, hogy átlép a kialakult konvenciókon – és egyesít két korábban összeegyeztethetetlennek hitt világot – bizonyos értelemben minden ebbéli alkotása kihágás, s a hagyománynak való ellentmondás. Különösen érvényesnek érzem e megállapítást T. E. Factor-Organic I. című önarcképére, amely az avatatlan szem számára, meglehet, csak zavarba hozó talány marad. Aki azonban egy kicsit is túlpillant a világ felszíni jelenségein, értékelni fogja ezt a több jelentésrétegű, ám alapvetően spirituális önvallomást.

Tari Eszter: Factor-Organic I.

 

AZ ALKOTÁS TÉTJE

A fentieket javarészt a többi sorozatról is elmondhatnám. Amiben azonban a Factor-Organic sorozat egyedülálló, s ahogy azt a bevezetőmben már jeleztem; T. E. két különböző fokon stilizált világot kapcsol össze, azaz egyesíti a figuratív és a non-figuratív, tehát a nemábrázoló és a konkrét művészet jellemzőit. S ez újabb bizonyíték arra, hogy festészete annyiban spirituális, amennyiben kutató és felfedező jellegű.

A nonfiguratív művészet általában az ábrázolásnak csak egy-egy részletére koncentrál, a formára, a színre, a mozgásra. Ilyenkor áll elő az a helyzet, amikor a műalkotás puszta ornamentikaként vagy konstrukcióként is értelmezhető. E művészeti felfogás művelője és első komoly teoretikusa, Kandinszkij, valóságos szellemi forradalmat robbantott ki azzal, hogy megszabadult a konkrét formákat ábrázoló művészi tradícióktól. Nem is beszélve a különböző konstruktivista mozgalmakról, amelyek alapelveiket az építészetben és az iparművészetben is módszeresen alkalmazták, főként a német Bauhaus. A szobrászatra kiterjesztett absztrakció első művelői pedig – nem véletlenül – a legmerészebb dadaisták voltak.

A konkrét elemeket még csak nyomokban sem ábrázoló “abszolút” művészet tehát Tari értelmezése szerint nemcsak kitágította a képzőművészet eszköz- és formatárát, hanem egyben új utakat is nyitott a még átfogóbb – dogmákat és kánonokat idézőjelbe tevő – szintézis-lehetőségek felé.

*

TARI ESZTER képzőművész

Pécsett 1976-ban született. Jelenleg családjával együtt Indonéziában, Jáva szigetén él, és a surakartai egyetemen (Universitas Negeri Sebelas Maret) tanít és alkot.

 

FONTOSABB EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK

2001 Három x 6, Hungária Biztosító Rt., Pécs

2001 Café Dante, Pécs, Heriyanto színházi rendezővel

2001 Ifjúsági Ház, Budapest

2002 Startvonal, Vigadó Előcsarnok, Budapest

2004 Vanitatum Vanitas, Közelítés Művészeti Egyesület Galériája, Pécs

2004 Vaszary Képtár, Kaposvár, Fujisaki Tomoko keramikusművésszel

2006 Retorta Galéria, Budapest

2007 Kekuatan Warna, Közép-Jávai Kulturális Központ Művészeti Galériája, Surakarta,       Indonézia

2009 Indonéz Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, Budapest

2009 Rendezett Káosz, Danubius Hélia Hotel, Budapest

2009 Rendezett Káosz, Pécsi Kisgaléria, Pécs

2010 Dimensi Warna, Francia Kulturálsi Központ Yogyakarta, Indonézia

2010 Dimensi Warna, Santra Putra Galéria, Ubud, Bali, Indonézia

2011 Ceterum Censeo, Gebauer Galéria, Pécs

2011 Color-Dimensión, Galeria Zero, Barcelona, Spanyolország

2011 Verziók, Magyar Kultúra Alapítvány, Budai Vár, Budapest

2011 Indonesia Kontemporer 2011, SOAS, London, Noel Dyrenforth batikfestőművésszel és Gatot BambangWidjanarko szobrászművésszel