Lackfi János: Elárulnád, mit csinálsz a szívemmel?

Elárulnád, mit csinálsz a szívemmel?
Gyurmázod, mint egy kisgyerek,
de hát édes Istenem, ki mondta neked,
hogy a szív gyurma, hogy alakítható.
Figyeltél te anatómiaórán egyáltalán?
Ez egy fix izomdarab, munkásököl, vasököl,
mely oda a csap, ahova köll, huszonnégy
órában foglalkoztatott gyári légkalapács,
vitális szerveket tart életben minden egyes
döndülésével, vért spriccel szanaszét,
hogy a legapróbb kapillárisba is jusson,
a szemhéjtól a kislábujjig vagy az fülcimpáig
minden az ő reszortja, az ő felelőssége.
Te meg fogod, és formálgatod kedvedre?
Nem, a szívem nem jacht, és nem marad
fenn a vízen, nem szükséges neki vitorla,
sem hajóágyú, nem fog a szívem tengeren
harcolni azokért, akiket szeret, miféle
elképzelés ez, mondd? Nem, a szívem nem is
kismaci, hogy hozzá lehessen dörgölőzni,
mint valami szőranyához, hogy képes legyen
téli álmot aludni, hibernálódni, majd döngő
léptekkel, friss erővel előbújni tavasszal.
Nem, a szívem nem is bevehetetlen erőd
bástyákkal, lakótornyokkal, öles falakkal,
szilaj őrséggel, kilátással messze földre.
Nem, ezt meg se próbáld, széjjel fog
szakadni az egész, úgy elvékonyítod,
nincs izomszövet, amely ezt kibírná,
jegyezd meg egyszer s mindenkorra,
Uram, a szívem nem galaxis,
tutira nem fér bele az egész világ!

*Lackfi János alkotói oldala: https://www.facebook.com/pg/lackfi/posts/?ref=page_internal

©Sándor Edit: K. 15. – 2015

1 hozzászólás

  1. Nagyon jó, élményt adó ez a hangulat – tetszik az összhang – szép az illusztráció is!

Comments are closed.