Lauer Péter: Limericks

/amelyben egy varánuszféle közösségi oldalon posztol…/

Egyszer egy komodói sárkány,
gondolván, hogy nem éri hátrány,
Facebook-ra gyors’ kitett
mindent, mit szelfizett
egy verébbel. Jajj, furcsa látvány!

 

/amelyben a féltékenységtől kifakad…/

Egyszer egy varánusz Egerben
lehevert a bortól betelten.
Üvölt élete hölgye,
„Neked Szépasszony-völgye??!!”
Ilyen a gyengébbik hüllő-nem.

 

/amelyben egy szürke ormányos a költővel polemizál…/

Veszprémben egyszer az elefánt,
beevett, azt’ mindent telehányt.
„Bocsánat!”- így mondta,
„A hányás szó ronda,
csak zellert tülköltem és banánt!”

 

/amelyben egy fogságba esett hüllő a jobb ellátás reményében kikéri magának…/

Volt egy kobra, lakhelye Mianmar,
Csak rizst kapott. Sziszegte: „Ugyan már,
azt gondoljátok talán,
e vagány hüllő vegán?
Fogam minden husinak odamar.”

 

/amelyben a tanulás fontosságáról lamentál
a barbecue-nál…/

Volt Baranyában egy kis kecske,
nem zavarta Mohács eleste.
„Látod, ki nem tanul
töriül, matekul,
itt forog nyárson már a teste.”

 

/amelyben a korkülönbség panaszt fakaszt…/

Volt egy  fruska, új-fundlandi,
öregúrral ment kavarni,
panaszát már ontja,
„Görbe ám a botja,
úgy kell tőle megfulladni!”

 

/amelyben a kalandor megdöbben…/

Volt egy jó nő Szigetváron,
mellekből volt neki három,
csak később derült ki,
farka is van néki,
jobb, ha már többé nem látom.

 

/amelyben a barátság erejéről szól…/

Egy barátom Monterreyben
lubickolt friss bivalytejben.
Azt nem tudta szegény,
hogy aznap nem tehén,
csak bika volt Monterreyben