Major Petra: Kék óra

Ma, helyi idő szerint,
négy óra tizennyolc perckor
nyugszik le a nap,
aztán jön a kék óra:
hanyatló, esti fények között,
a tekintetem kifoszt
minden szegletet,
majd kapkodva próbálja
a dolgokat a helyükre visszanézni,
mielőtt beáll az éj-sötét.
De te azért ne félj,
csak hagyd magad elveszni
a fókuszpontok között,
míg a szív könyörgésére
újra fel nem nagyítalak.
Addig ne mondd, hogy szeretsz,
és nézd el, hogy én sem szólhatok
– hidd el, ott az ablakban
kigúnyolná beszédünket
az ólomüveg színes hallgatása.

*Első közlés