Márkus László: az angyal

szomorú ábrázatú
angyal üldögél
a macskalépcsőn
tépázott szárnyai
ernyedten lógnak
kudarcot vallott
védencét a költőt
most tették jégre
nem tudta megóvni
pia cigi és a nők
nem ismert mércét
határokat se nagyon
folyton hadban állt
sőt
gyakran azokat bántotta
akik így is elfogadták
szerették és támogatták
ezt példázza legott
mélabús angyalunk
szakadt ruhája is
most
valami égi jelre vár
kit jelölnek számára
mennyei feljebbvalói
mindegy lehet az bárki
piperkőc politikus
vagy megesett utcalány
nem számít semmi
viszont
megfogadta keményen
költőt soha többé
inkább munkanélküliként
ücsörög itt tovább a tetőn
mint holmi oromdísz
a feltámadásig

* Első közlés

2 hozzászólás

  1. Remek vers László!

  2. Nagyszerű vers, gratulálok László!
    Látom magam előtt, a megtépázott angyalt!
    Ahogy kemény fogadalmat tesz…” költőt soha többé”.

Comments are closed.