Márkus László: Levél Hrabalnak

Ahoj kámo!

Könnyű neked ott fönn.
Égi kocsmádban mindig haboshideg a Pilsner.
Gondolom, jó társaságban vagy,
Čapek, Hašek, Kisch, Páral, Urban.
Csupa-csupa nagy név, kikre mai felütjük fejünk.
Remélem, nem politizáltok!
Mi itt – sajnos –, igen.
Gyilkoljuk egymást, ha csak virtuálisan is.
Hidd el, így is lehet!

Képzeld, cudar világ jár felénk lenn, a földi porban.
A kocsmákat mind bezárták.
Nem csak nálunk, nálatok is.
Most mit vigyorogsz?
Mi az, hogy nem hiszed?
Ne röhögj már!
Hát hazudós vagyok én (na jó, néha)?
Nem, nem lázadt fel a nép.
Csak lapít otthon némán, ha beüt a vész.
Ha meg kilép az ajtón szájmaszkot viselve jár.

Koronavírus.
Hogy nem hallottál róla?
Örülj neki.
Megpuhatolhatnád a Mindenhatót!
Meddig sújt minket vajon a járvány?
Emelj korsót és szót értem, értünk!
S ha lehet, megtart-e engem?
Ha nem, szoríts egy helyet asztalodnál!
Ne kárhozzak el hiába…