Mátyás B. Ferenc versei

Alkalmi látlelet

igyál
tele butykossal
csak óvjad
lelkedet

naponta rádöbbensz
kifosztottad pénztárcádat
és nullára lögybölted
értelmedet

nem lehet
virtust úgy szaporítani
hogy gyöngeséged nyomot ne hagyjon
egyszer csak kókadni kezd lelked
mint véletlenül nyílt virág városnyi
hangyabolyhalmon –

*

Összefüggések

anya szült – élek
számláltam éveimet
kezdhetek félni

hívtatok jöttem
ülepemen/arcomon
tenyér s lábnyomok

édes belsőhang
kottázta becsületem
végső sikolyát

kerek földünkön
bármerre menekülnék
pusztán kifogás –

*

Sóhaj kibontva

Maradék jelenemben
ízetlen munkanapon
igyekszem feltüzelni
elhaló akaratom

falaimon áthallszik
a város fura csöndje
gyilkos láthatatlanság
ugrabugrál fölötte

lelkem polcain gyűlnek
okos tanulságaim
máskor újulást hoztak
ma egyik sem az ami

lázam tüzében égve
sem tudom eldönteni
az élet szeretetét
hogyan kell frissíteni

szívem lármatüzének
lángja az eget marja
s én cérnám szakadtáig
fejem verhetem falba

érzem életem szelel
krajcáros bőröm foszlik
szép vétkek ezer/emléke
létem lényege oszlik –