Alkalmi látlelet
igyál
tele butykossal
csak óvjad
lelkedet
naponta rádöbbensz
kifosztottad pénztárcádat
és nullára lögybölted
értelmedet
nem lehet
virtust úgy szaporítani
hogy gyöngeséged nyomot ne hagyjon
egyszer csak kókadni kezd lelked
mint véletlenül nyílt virág városnyi
hangyabolyhalmon –
*
Összefüggések
anya szült – élek
számláltam éveimet
kezdhetek félni
hívtatok jöttem
ülepemen/arcomon
tenyér s lábnyomok
édes belsőhang
kottázta becsületem
végső sikolyát
kerek földünkön
bármerre menekülnék
pusztán kifogás –
*
Sóhaj kibontva
Maradék jelenemben
ízetlen munkanapon
igyekszem feltüzelni
elhaló akaratom
falaimon áthallszik
a város fura csöndje
gyilkos láthatatlanság
ugrabugrál fölötte
lelkem polcain gyűlnek
okos tanulságaim
máskor újulást hoztak
ma egyik sem az ami
lázam tüzében égve
sem tudom eldönteni
az élet szeretetét
hogyan kell frissíteni
szívem lármatüzének
lángja az eget marja
s én cérnám szakadtáig
fejem verhetem falba
érzem életem szelel
krajcáros bőröm foszlik
szép vétkek ezer/emléke
létem lényege oszlik –
