Molnár Krisztina Rita: Szép gyöngén

Szemöldököd ívét, márványfogad, térded,
Kőmíves Kelemen szerettelek téged.
Szerettem, szerettem két erős karodat,
finom ujjpercedet, csillag homlokodat.
Szerettem jövésed, szerettem látásod,
vártam ölelésed, nem hittem bántásod.
Büszke volt a szívem, szép fiaink apja,
fiakat csak az kap, kinek Isten adja.

Kelemen kőmíves, mégis elárultál,
erős kövek közé mégis bezárattál
e r ő s k ö v e k k ö z é v a g y o k b e z á r v a i t t,
el nem is szökhetem, szörnyű eskü szorít.
Szörnyű esküt tettél, szörnyű esküt tettem,
magos Déva vára habarcsává lettem.
Mésszel kevert vérem odaadtam a várnak,
szép asszonyéletem vetve a halálnak.

Szép asszonyéletem, búcsút vettem tőled,
fejemről leoldom karmazsin kendőmet.
Leoldom, szép gyöngén a szélbe eresztem,
repüljön, szabad már, okozta volt vesztem.
Édes kőmívesem, legyél te is szabad,
nem érhet el engem többé hímes szavad,
sírva árultál el egyvékányi kincsen,
mikor útra kelnél, nincs ki búcsút intsen.

Kőmíves Kelemen, áldjon meg az Isten.

*Forrás: Élet és Irodalom, 2015. október 2.

©Albert László festménye
https://www.facebook.com/albertlaszloart/