Murányi Zita: az éjszaka

az éjszaka is hallgatag filmterem
a fák zörögnek mint lehajtott székek
a törzsek erdővé szakítása is sikertelen
a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet

és gyökerei megmerevedett rohamléptek
amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat
épp nyakig ülünk a kiűzetésben
a the end viszonylagos felirat

olyan is van hogy isten hallgat
az életmoziban ő a jegyszedő néni
a fájdalom mint a sarokról leázott sebtapasz
és a fény halála amikor éppen elkezdett besötétedni

a nincsen fű alatt is behorpad a talaj
az elvetett mag mégis kihajt ha utoléri a zivatar
és egyetlen kacajjal labdázó csend
a vízmorajnak ható gyermekzsivaj

a végén egésznek hat
ami eredendően sok-sok apró darab
bár olyan is van hogy néznéd még csak
a filmből kiszakadt a legélvezetesebb pillanat.