Nagy Bandó András versei

Madáretető

Kiteszem a szemeket,
madarakat etetek.
Ide gyertek verebek,
cinkecsapat csipeget.

Kirakom a magokat,
kicsiket és nagyokat.
Bámulom a cinegét,
oda repül, ide lép.

Minden madár ide lát,
szórogatok szotyolát.
Szajkó csacsog a fáról,
reggel jött a tanyáról.

Gyertek közel Gébicsek,
kendermagot én viszek.
Rigó pattog a hóban,
mától leszünk mi jóban.

Néhány veréb vétkezik,
Mátyásmadár érkezik.
Mostantól lesz igazság,
kezdődhet a vigasság.

*

Ladiktúra

Minden percére emlékezem,
ez volt kiskorom legszebb nyara,
fényképeim, ha előveszem,
azt mondom, bár ma is tartana.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Hol hangtalanul, hol suttogva,
ismerkedve a vízi világgal,
hol gyorsan, hol lassúra fogva
szeltük a vizet nagyapámmal.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Láttunk búbos bankát, kócsagot,
sirályt, vadludat, hattyút, szárcsát,
gólya állt, ahol tócsa volt,
s hallgattuk a nád susogását.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Láttunk rákot, s megannyi kérészt,
a Tisza csak nekünk virágzott,
sorolgattam ezernyi kérdést,
ennyi mindent ugyan ki látott?
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Pecáztunk pontyra és keszegre,
fogdostunk kárászt, naphalat,
s ha szúnyogokkal jött az este,
bográcsunk lógott egy fűz alatt.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

*

Csigadal

Máz a házam teteje, teteje,
erről van az eleje, eleje.
Gömbölyded a teteje, teteje,
mázas váz a fedele, fedele.

Innen bújok kifele, kifele,
s onnan vissza befele, befele.
Bentről nézek kifele, kifele,
nem száll énrám cinege, cinege.

*

Hamuba sült pogácsa

Van nékem egy kis pogácsám,
őrizgetem, rejtem.
Amikor sütötte anyám,
óvodába mentem.

Kétfillérest rakott bele,
lyukas volt és rozsdás.
Véled legyen a szerencse! –
ígyen szól a mondás.

Áldás volt a pogácsában,
benne maradt máig.
Köszönetet mondok érte,
szálljon el anyámig!