Nászta Katalin versei

Íriszeid

újra benő a kiürült táj
szebb lesz, mint volt
ezerévig is virágzik
tápláléka élő mosoly
remény csírázik
láthatatlan jel
a valódi
mi szívedben fogant
ültess hát
kikelnek íriszeid
tündökölnek, ragyognak

*

kártyalapok

csökök az időben idővel
mit érdekel, te hogy állsz ezzel
ha őszinte vagyok s mért ne volnék

annyi érdekel amennyi én volnék
ebből az egész vircsaftból
ami zajlik velünk a placcon

attól, hogy mind részvényesek
vagyunk a nagypiacon
nem más a leányzó fekvése

jön majd a nép felkelése
még ha értenéd is a csíziót
hiába minden, bukod a bankot

itt a bibi, ha egy meg egy
nem lesz három, nem marad meg
és most nem arra gondolok

hanem a Szentlélekre

*

Szeretettel

sírj csak, sírj
hát sírj…, az Isten áldjon meg
engedd kitörni magadból
öntsön el, tisztítson meg
hagyd kibuggyanni azt az elsőt
bugyogjon utána a többi
gejzírként szökkenjen föl
árasszon, lepjen el
ne félj sírni, a sírás
nem öl meg, nem pusztít
kiemel
a rád rakódott szennyréteg alól
hagyd, mosson ki, mossa el
mi nem tulajdonod

így jövünk világra
s így megyünk el

©Nászta Katalin – Baba