Nászta Katalin versei

Anyák napi felismeréseimből

nincs több olyan, mint az én anyám
ha róla beszélek, a tiedről hallgass
dicsőségét ne próbáld elvenni
aki én lettem
kívüle világra senki nem hozhatott
övé a tisztesség, az érdem
a magasságos Isten így parancsolt

nincs több olyan, mint te anyám
egyszerit szültél világra velem
ha rólad beszélek magam említem
köldökzsinórom össze csak veled köt
hiába vágták el, mikor megszülettem
végein mi voltunk
abból még egy nincsen

anyák napjáról lehet általában
verseket, ódákat zengeni
de a fogamzástól a születésig
a nagy titkot kilesni
nincs ész mi felfogná, miért pont én
dagasztom hasad, születek belőled

sok anya van, sokan meg is szülnek
de engem világra egy sem hozhatott
meghaltál leánynak, hogy anyám lehess
nem lettél temető, mint ma annyian
köszönöm Anyám,
hogy nem a sírom
hanem a bölcsőm vagy!

*

…így a fáma…

az élhetetlennek megvetés
az állhatatlannak fika dukál
kinek a szőlő savanyú
az borát issza
ne legyen
sanyarú sorsa

irigykedni a gyáva szok’
számba sem veszik
a nagyok
akik a sok
élhetetlent
átverik mindig

*

árverésen

kiretusálja magát az egyik
állandó helyet ígér a másik
függöny mögött csúnyul az árva
zabszemet hegyezni vonul hátra
nem marad a régi a kedves
megint hazudik valamit magáról
fekete lesz a beteg-leves

összegyűlnek a koboldok
térüregekben üres polcok
huzat a sufniban zokni a földön
meztelen talppal beledöngöl
kisajtol bár te nem vagy szőlő
nem iszik belőled senki többször

*

fekete vers

hazudik, aki azt mondja…
de mit számít ma már?
nem szégyen, ha rajta fognak:
’ügyes a betyár’

jól vagyok, mondja mind
’sz tudja mit mondanál
erre is, arra is – így
áll fel minden határ

közös nyomor, de külön
mindenre visszavágunk
szépen szól, mérget köp
csak védekezni vágyunk

szótlan kézjele – nincs
szószaporítás –
hiszen fáj, tudja ő is
legyint rá, ez a válasz

nincs semmi, amin
elcsodálkoznánk már
örülhetünk vagy sírjunk
süketen néz a táj

ha gondolod, hogy van még
értelme valaminek
ki nem mondd – engedd
élni csak odabent

hiába tennél bármit
féltésből, szeretetből
jó néven venni senki
nem bír, felfordul ettől

ha közlöd örömöd
irigyen visszaszól
ha sírnál bármiért
kacagna rajt egy sort

nőjjetek inkább külön
mint szálkák deszkaélen
magadnak ura lenni
ez ma sem szégyen

ellenzőidet tedd föl
előre nézz ne félre
és ne siess, úgyis
utolér sorsod mérge

cipeld csak amíg bírod
s mikor az idő eljön
engedd el magad végre
az lesz a sírod

©Csikós György – Pipa