Novák Imre: Versek, képek, futamok

Immár második, átdolgozott kiadásban is megjelent Hajnal Éva Lehetne vers című kötete a Litera-Túra Művészeti Kiadónál – az első kiadás ugyanis villámgyorsan elfogyott. Hajnal Éva rendszeresen jelentkezik írásokkal, gyakran olvasható a Facebookon, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Kalákában, az Irodalmi Epreskertben, a Hetedhéthatár című irodalmi folyóiratban, illetve ebben a periodikában is. A kötet kísérő szövegében láttató, dallamos, a szív húrjait pengető alkotásoknak nevezi az ajánlást író L. Csépányi Katalin az írásokat.

Hajnal Éva lelkünk, szellemünk titkait fürkésző és feltáró költőnő. Költészetének erejét a közvetlensége adja. Versei az emlékezés, a visszatérés, az istenkeresés, a számvetés fogalmai köré csoportosíthatók. Nosztalgikus időutazás a szépség sokféle árnyalata körül. Belső indíttatásból ír, szükségszerűségből alkot. A melankólia és az elvágyódás megszólaltatója. A messziről jött csöndet énekli meg. Egymásra szőtt mondataiból eső esik, ami megtisztítja arcunkat. Útján üveggyöngyök gurulnak, és ő sanzsen ruhájában sétál a Nyugalom kertjében, ahol egykor könnyeit és nevetéseit hagyta, és szempillái mögé rejtette a világ titkait. Léptei nyomába szél telepszik. Az átutazó csönd hangjait olvashatjuk soraiban, ezek hosszan rezonálnak bennünk verseit olvasva.

Szövegei légkörét saját kulturális beágyazottságából és a különböző hagyományokból állítja össze. Szövegvilága egyenletesen lélegzik. Ha jobban szemügyre vesszük írásait, művészetére jellemző, hogy korunk költői is hatást gyakorolnak íráskultúrájára. A Litera Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban végzett főszerkesztői munkája, és az iskolai elfoglaltsága, tanítói élete mindennapi irodalom-közeliséget jelentenek számára. Ébren tartják érdeklődését a világra. A szavak világában él, a szépség iránti rajongás átitatja napjait. Az irodalmi körforgásban régebbi korok szerzőit válogatja az elektronikus folyóiratba, illetve a hozzá érkező – számtalan – költő írása pallérozzák értékítéletét.

Térjünk vissza a bevezető ajánlásához, hasznos információkat tudunk meg, melyek segítik a szövegek olvasását: A versei láttatók – mégpedig kétféleképpen. Egyrészt szóhasználata olyan különleges, hogy a verssorok láthatóvá válnak, másrészt pedig festmények, fotók által ihletett költeményei szavakkal írják le a más művészeti ágakhoz tartozó alkotásokat (Márkus László fotója – Esti ének, Mánfai György fotója – Rozsdás vers, Ünnep, továbbá készülőben van egy kötet: Kovács Emil Lajos festményei és a hozzájuk írt versek gyűjteménye). A dallamosságot zeneszerzők is felfedezték: több Hajnal-verset megzenésítettek (Székely-Nagy Gábor – Dúdoló, Csipke, A csend tetején, Esti, Húsvéti könyörgés; Sipos Gábor Gergő – Őszi dal, Mormoló, Valami, Szerelem,  Villuth András – Ringató, Esti és Rozsdás vers).

Ahogy a korszerűbb felfogású költőkre jellemző, képes megragadni az élet intimitásait, az anyag szellemiségét. Különféle húrokon játszik. Mint a filmekben a finom áttűnések, olyanok az egymás után írt sorok hangulata. Mindegyik érez, és lát. Finom költői rezgések áradnak soraiból. Az események, történések, érzések pontos meghatározását keresi, hogy lényegüket bemutathassa. A nyelv és a gondolkodás végső határáig akar eljutni. Víziója van a költészet lényegéről.

A kötet szerkezete átgondolt, jó felépített, hétköznapi nyelvhasználattal íródott, és világunk bölcs leirata. Otthonos a verstanban, tudja az időmértékes versforma szabályait, a szonett sem idegen számára. Formai szempontból a szövegek tördelése változatos. A szövegei könnyen befogadhatók, nem kell kódfejtésre vállalkoznunk, hogy érthető legyen. Nem érzelmi ömlengések versei. Nem a reménytelenségről, szétesettségről ír, hanem a remény valamilyen formájáról, mert ez benne rejlik írásaiban. Mondhatnánk, hogy alapjelleme hordozza a bizakodást. A szövegeit egységes világszemlélete teszi egységessé.

A kötet motívumhálózata tiszta és mély gondolatokat tartalmaz. Széllel lebbenő álomszereplők és hús-vér alakok között járunk. A versek sorai tapadnak egymáshoz, nincsenek köztük logikai lyukak, döccenések. Romantikus költői nyelve Csokonai Vitéz Mihályt idézi, azaz édes ideák, képzetek, tünékeny ideálok világába visz minket bájoló lágy trillák erdejébe, amely itt van a szomszédunkban, a létező világunk mellett együtt az örök epekedés fortélyos varázslójával, a félgonosz istennel és vágyakozó angyalokkal, akik bármikor képesek patáliát csapni.

A folyók mélyére is pillant, a haiku vers gondolatiságát, tömörségét idézi nem egy írása. Idegpályáinkra hatnak a létről való elmélkedései. Sorsod sorsomon – írja, hisz ezernyi érzés dől belőle, mint özönvíz sok év után, és mint nyári napból dől a napfény.

Élményeinek legfőbb forrása a természet, és itt partnerre találhat bennünk, mert verseinek olvasása közben saját tapasztalatainkat és élményeinket is felidézhetjük. A közbeszéd hangján szól, jól megválogatott szavakkal. Tiszta fogalmakat használ közlésre szánt mondanivalójához. Költői képeiben színméz az este és rá csorog, és titkos hegedűkkel érkezik az ősz. Nála semmi sem csillan oktalan. Szép és érzékeny kötet. Az apró rezzenések megragadója, nála szinte hallatszik / a sötét, árnyékpercek / ülnek léptein, és estére valahogy szárnya nőtt a szélnek. Szemhéja mögé rejtőznek a hangok, / elalszik, s legbelül tisztábban hall.

Szerencséseknek mondhatják magukat kisdiákjai, akik között élete nagy részét tölti. Nem csak imádott tanítójuk, tehetségük fejlesztője-gondozója, hanem szellemi vezetőjük is. Tanítóként kiváló közösségépítő, és alkotóként is az, ahogy kollégái és avatott ismerői mondják.

Természetesen nála is érezzük József Attila szavait, de Esterházy is felidéződik. A magyar kultúra szövi át gondolatait. Ő is tudja, miért maradnak félbe az álmok, ha nem elég erős a szeretet. Fülledt erotika helyett a csendes, kötődő szerelmet láttatja. Szemlátomást ez vonzza.

Végezetül olvassuk el kötetéből Zárszó című versét, ami összefoglalóként is felfogható, hol csörgedező patakként osonó szöveg, hol széles, erős sodrású versfolyamként összeállt írás.

 

Zárszó

Van, aki elment, én maradtam,
csak apró kincs az, amit adtam,

versemet őszintén faragtam,
szavaim benned visszakaptam,

már tudom, hogy miért szaladtam,
hitemet soha el nem hagytam,

egyenes út, ahol haladtam
úgy hiszem: ember maradtam

*Első közlés

Puhaborítós, ragasztőkötéses
A5 méret
136 oldal
2500- Ft
2017.