Pethes Mária: még csendes

még csendes a madárvonulás
útja de mindig kibomlik
a szárnyakban a honvágy

százezer éve vérét ajánlja
a bárány hogy ne váljunk hollóvá
ne vájjuk ki egymás szemét

de ki akasztja fel korgó hasa fölé
az elismerés aranynak látszó pléhmedálját
ki fogadja el a hallgatás ezüstpénzét
ki sóvárog az igazság után

ki hiszi el hogy a hentes kése szereti
disznaját ki dicséri a falkában harsány
farkasokat ki veti vakon magát
az engedelmesség örvényébe

ki szereti ékszerként a sertés-
orrkarikát kinek kényelmetlen
a gondolkodás kinek elég hosszú
a szempillája hogy felfogja a porhintést

kinek kell a rendet ígérő zsarnokság
ha a félelem ajtókilincsre tapadó vírusa
megrontja az álmokat megmérgezi
a szerelmek gyönyörét

még csendes a madárvonulás
útja de mindig kibomlik
a szárnyakban a szabadság
*Első közlés