magam vagyok
a független érzelem
ám az én koromban az igazság
azonos a várakozással
még mindig el akarom
kápráztatni a szabadságot
ahogy a fiatalság bámulatba ejti
a kényszerítő körülményeket
ahogy az óceánt
nem ismerő patak
a végtelen vízbe vágyik
átmeneti csodákra emlékezem
magamban beszélek
mint a színészóriások
az üres nézőtérnek ha lelkük
még a szerepben bolyong
a semmiben botladozom
elül bennem a vak rémület
a rohanó időtől már tudom
hogyan lehet
mindennap visszatérni
a csodához önmagamhoz
az örökkévalóság falánál
imádkozni értetek
Ez a vers nem átmeneti csoda… Szigorú és pontos látlelet…
Ma lattam meg a “Litera-. Túl. hú godozasaban a “Visszateres” c.nagyszerű költeményedet Marika! Mind minden költeményed – természetesen ez is – sokunknak élmény itt is találkozni vele! Elismerésem és Gratulálok Marika!
*
Szívesen olvastalak itt is!