Petőcz András: Pygmalion – a néma szoborhoz

Némaságot érzek – csend helyett.

Hiába kérem az isteneket, és téged is,
hiába kérlek, hideg az elefántcsontból
épített test, nincs benne semmi élet,
nincs benne semmi melegség.

Várom, hogy meghalljam végre,
jelzésed várom, hogy akarod azt,
amit annyira szeretnék. Elefántcsont
hűvösséged eltűnik örökre, és

ami ivor, megszűnik egyszer,
lehet belőle izom, bőr és hús
lehet, és mozgás is, valamint
ölelés, ami jó, amiért érdemes

ébredni reggel, kezdeni hétközi
munkát, és ünnep is lehet ebben
a mostani, ünnepek nélküli világban,
hogy rád gondolva érezhetem újra,

amit érezni érdemes, mert amíg létezik
ez az érzés, addig létezik lélegzet is,
létezik nevetés, meg elnyugovás, és
a deszkaföldes álruha messze van tőlünk.

Legyen a csend a némaság helyett.

©Tarcsai Béla – Napos oldal