Radnai István: Eretnek zarándok

a fehér vásznakat ha marná a rozsda
vagy kalózok vére festené pirosra
színes pillangók az Isten Vize felett
hánykolódik lebeg céltalan lebegtet

haladnak hajóink parttól távolodnak
embert feszítenek hajlott árbocokra
partok távolodnak kötél meg se kötne
a jövő kikötője a múlt mindössze

csalóka a mély ég alatta a kék víz
kalandokra a vágy tengerre idill hív
skorpió homokban szemhatáron pálma
tevekaravánt űz a fatamorgána

a templom kifestve Isten ismeretlen

*Első közlés