nem én vagyok a sors javain billeg
én kinőttem a játszótereket
lovagoljon forintért akit illet
öreg vagyok engem a verebek
két sor között a sors ölében alszom
mint aki mindig rövidebbet húz
életemre s a tájra ül az alkony
bozót között már véget ér az út
hiába futsz az eső el ne érjen
rád és a tócsák üvegére hull
ha gyertyád gyúl a két vége elégjen
verselsz az ihlet vére felhígul
a ritmus szent hullámain elúszol
sorvégek rossz kicsorbult ríme csúfol
*Első közlés