Radnai István versei

Fapadfon

angyalok repülnek sivítva az égen
akik vannak lesznek akik voltak
boszorkák poklok szárnyán a seprűnyélen
szavuk álság köpködik a holdat

vonzza baj új tájak ígéret viszályok
nyüzsgő népség nem maradhat veszteg
vihart kavar nyálából villám szivárog
álmot homokon tengeren kerget

gőgfüsttel csíkozzák a felséges kéket
pillantásuk csak éjsötét árok
bennük a jóakarat tömjént nem éget
hangjuk kínt hörgő értelmet tátog

hazug idill perzsel semmis varázs hajtja
szárnytolla dérre hull nyugat felé tartva

*

Telégia

gyűlöl minket a tél
fogunk közé szahara homokját
hordja villámostora cserdül
délről évszakidegen zivatarnak

bennünket gyűlöl a tél
hátunkra ukrajna havát
kancsukával mutat csillagokat
decemberi földig hajlító

szél fölött el-eldördül duhaj
kedve ha melegszik a skála
fennakad s hó fölött uszít a sastél
fizetteti sarcát földjeinkkel

a változásban kedvét leli
kopog a másnap gyedmaróz
minden telek atyja
merevíti a higanygolyókat

nagyokat húz a piros alkoholból
csak a lopó gömbalján árválkodik
behívod bundás kutyádat

napfényben öröm a tél siklik lécein
lavina szakad latyakos hóból
a korcsolya álnok jégtóba szakad

reggelre az utat önmagához
nem találod pálinkás közeli
felebarátod kopogásod hallja a szélnek
holott a kihűlt nap ezüst derűje emelkedik

a föld és az ég zöldfényű sarka távol

észak lebomló fénye a szűkölő láthatáron
a tél kutyával jár farkasok elől felfal
veled együtt minden melegvérűt
bolsevik módon felfal haragja a télnek

odakint kaszál a forradalom
szorgalma életszemét kinthagyta
földrehajlott agitációnak

*

Tánc földünk tojáshéján

“Emberiség, ma táncra hívott a mámor, járjad,
borral mulass, a sós vért örökre megutáljad.”
Nagy László: 1954. szilveszter

mire bealkonyodik vége az évnek
előjönnek a kóbor szellemek
a dőreség most is ittasodik vérrel
ha torz anyák torzabbat ellenek

tűzijáték tépett csönd kikapcsolt mobil
recseg riad a lelkiismeret
elszökött rakéta bomba hol ott hol itt
kondenzcsík isten szántja az eget

kénkőtől elvásott a szerelem foga
szitaszavak álnok kívánságok
évezredek hátán lovagol ostoba
bombatölcsér részegnek az árok

mire megvirrad elalszanak a gondok
álmos az utca söpörni kezd a gondnok

*Első közlés

https://m.blog.hu/ag/agarajz/postimage/changeover_agarajz_1472225129.jpg

 

Helycsere © aga https://agarajz.blog.hu/