Rusvay Balázs: Villon-inspirációk

A bosszú balladája

Az oroszlán, ha kilenc lándzsa
egy utat szakít szívébe,
nem hiába a Vér királya,
kipattan karmai éle.
S mielőtt leszáll az éjbe,
még kilenc maszájt ránt a porba,
gyomrukat torkukig tépve.
A bosszú nem istenek dolga.

A kobra, hogyha mutatványos
bűvöli lágy zeneszóval,
a halál helyén hindut átkoz,
nyelve a szisszenő sóhaj.
S két kicsi, újszülött foggal,
mert nem felejt a Brahma papja,
mérget mar vérbe azonnal.
A bosszú istent jóllakatja.

A betyár, hogyha búsan lépdel,
míg szemére vár a holló,
még pár szót vált a rongy pribékkel.
E mondat légyen utolsó:
„Figyelj, te ostoba pondró,
a nőd a kölyköt tőlem várja,
százszor, hozzám százszor volt jó:
a bosszúm az én magom állja.”

(Hogy itt ülök, jó Fermin diák,
fingra is lusta felállni,
míg szél fütyül az ablakon át,
s leköphet, megölhet bárki.
Hisz kerül ma olyan száz, ki
egy koldusba rúg örömében,
s bosszút is állhat akárki,
csak én nem, csak én nem, csak én nem.)

*

Váci kocsmasirató

A Száznégyesben délután,
ha megszomjaztak a kölykök,
a Hajnika négy fröccs után
egy bő deci vodkát öntött.
Míg el nem vitte az ördög
lázas szívünk tavasz-álmát,
s helyébe füst szagú ősz jött,
és a kocsmát rég bezárták.

A Sanchezban már pénteken,
mikor összegyűlt a banda,
s a belga sörtől részegen
felmászott toronymagasra.
Hogy élünk, Isten akarta,
mi szegény, részeges árvák.
De mi értelme, mi haszna,
ha a kocsmát rég bezárták.

A Gondűzőben hajnalig
a felsőházban volt helyünk,
míg élt bennünk a balga hit,
hogy el mi onnan nem megyünk.
Most lógatjuk józan fejünk,
és nézzük az Isten hátát.
Mondd, Ászokat ki ad nekünk,
ha a kocsmát rég bezárták!

Ha megcsörrent a telefon
egy nincstelen, vén vasárnap,
hogy nyitva még a Stadion,
hogy egy sörre még levárnak.
De már csak hontalan árnyak
terhe húzza Isten vállát,
mert elgyöngültek a lábak,
és a kocsmát rég bezárták.

Ma otthon egy kis bor felett
megülnek a véndiákok,
s ha kérded, ki volt az vagy ez,
a választ hiába várod.
Mert feledtek minden álmot,
s elhagyták Villont, a bástyát.
Ne hulljon fejükre átok,
bár a kocsmákat bezárták.

A képen a következők lehetnek: fa, égbolt, éjszaka és túra/szabadtéri

*Első közlés