Sipos Gábor Gergő versei

Úgy is tudom,
hogy az, amit nem mondasz ki,
ott hallható a
mindennapi mozdulatokban,
a gépies, rutinos, túlélő
pótcselekvések forgatagában.
Ha nem mondod ki,
ha letagadod,
mert persze neked is jogod van
a sablonos, áhított boldogságra,
amit
magadnak gyártottál
könnyen cserélhető
főszereplőkkel és helyszínekkel.
Bárki behelyettesíthető.
Minden megvetés nélkül
olvasom,
hallgatom
bölcs, meghittnek tűnő
különvéleményed
eltitkolt, néma kiáltásait.
Ha arra gondolok, hogy
mindig is tudtam,
jobb lett volna
fel sem pillantani.

*

szélben voltál igaz
átsuhantál
suhogásodtól megremegett a szívem

kabát voltam, vigasz
nem hazudtál
gomblyukaim közt elmenekült a szíved

*

csak így lehet védekezni
eltompítani
a hangtompítós szívlövéseket
a lassan szúrt,
halkan kortyolt
mentőöv
rád tekeredik
és átölelve,
megsimogatva nyugtat:
ez a vég
a napkelte is
csak állandó
szürkület,
mint ahogy láttalak,
és csak nevetni tudtam,
mert olyan szerencsétlenül
próbáltad leplezni,
mennyire nincs szükséged
semmire,
közben egyetlen
mozdulatom
megmentené az életed,
de csak örvénylő
eltompítás
védekezés
tagadás
elmerülés van,
életelszívó
mentőövekkel

*Első közlés