Sipos Gábor Gergő versei

te titkosan virágzó
édes, kimondhatatlan
minduntalan hiányzó
kísértesz száz alakban

fordulj, nevess, hazudj csak
én boldogan követlek
bezáródott kapuknak
zörgésében kereslek

elmúlt, felejthetetlen
hazug és csalfa álom
izzadt, felnyílt szememben
könnycsepptelen halálom

*

Nem belém voltál szerelmes,
önmagadat szeretted bennem.
Nem én kellettem neked,
tükröm édes fénye, sugara csak…

Nem beléd voltam szerelmes,
önmagamat szerettem benned.
Nem te kellettél nekem,
tükröd édes fénye, sugara csak…