Sipos Gábor Gergő versei

elhallgattam
amikor
megszólalt körülöttem
néma
és
halottnak hitt
nevetésedet idéző
halk
puha
hűs
üde
szellő
elmagyarázta
a lágy
kacagás csak az álca
hogy elhihető
álomként
hazudozzon
mindenféle
szerelmet
tudom
hogy kinevetsz
kinevethetsz
s én elrepülök
átok szíved elől

*

Teszem a dolgom.
Engedem, hogy szeress.
Megoldok mindent,
hogy újra nevess.

Élek és vagyok.
Ameddig lehetek.
Nézlek, és hagyom.
Magamban nevetek.

*Első közlés