Sipos Gábor Gergő versei

Apróra vágott,
összesodort az élet.
Csendben szívom el.

*

elfogyott már minden bánat
az ég könnyezik csak utánad
lélekeső életerő
ismeretlen tiszta jövő

elfogyott már az utálat
nincs könny, és nem bontok szárnyat
jégtemető átölelő
reménytelen rút szerető

*

Forró, édes hajadba sírnám
minden kósza vágyamat.
Beléd simulva, ölelve súgnám,
ölelj, mint állandó áradat.

Szorítom édes, lágy húsod,
nevess, és csókolj, mert tudod
holnap már nincsen semmi sem,
csak ma van örökké, kedvesem….

*

olyan volt, mintha
mindig is, pedig tudom
egyáltalán nem

 

A képen a következők lehetnek: cipők
© Kelebi Kiss István:
Rossz az iránytűd?
A fák mohás oldalát
nézd és reménykedj.