Sitku Róbert: Szeretni nevelni élni

Ezt az országot álomból szőtték
és álomként foszlott széjjel,
és ezer évig csak álom volt, mert
aludtunk nappal és éjjel.

Ezt az országot meg kell alázni,
mert nem alázatos. Gyenge.
Mert görcsösen szorítja álmait,
de egyikben sincsen benne.

Ezt az országot szeretni kéne,
de az a nép, ami lakja,
csak önkielégítve szereti –
mit szeret, azt tépi, marja.

Ezt az országot nevelni kéne,
mert kisgyerek, kúszik-mászik;
és megmosolyogni, ha időnként
ő komoly felnőttet játszik.

Ezt az országot élni kellene,
de elfelejtettünk élni;
folyton teremtve, magunkban bízva –
és soha, soha nem félni.

*Első közlés