Sógor Zsuzsanna: Ismeretség

ismerlek
lenyűgöz a napfelkelte sugara az ablakodon
az esti ég hamufénye
a vizesen csillogó járdák az éjszakai sikátoron

ismerlek
tányérod asztalodon kezed által valósággá
tett porcelán edény
benne az étel vizuális költemény

ismerlek
múltadat nap mint nap sejtjeidben érzed
ura vagy már sok régi rémnek
lobogó ingedben vágsz neki a jövőnek

ismerlek
nem szereted az álságot
körülnézel
és van miért ostoroznod a világot

ismersz
látlak akkor is ha nem nézlek
tudod
ez az egész olyan már mint az igazi élet