Szirtes András: …jaj Apucikám…

Éppen 21 éve mentél el
így Húsvét táján
Április 6-ára esett akkor
Még kimondani is fáj
“huszonegy éve”
Pedig annyi mindent
megbeszélnék veled
kikérném tanácsodat
amit sose tettem azelőtt
mikor még éltél
látod milyen hülye voltam
most nőne be a fejem lágya
mikor már késő

Szeretlek fater így is
ezen képen
ott van a mindent átvészelő
életteli mosolyod
ami erőt ad nekem
e mocskos kor
túlélésében

Kösz fater hogy voltál
meg még hogy vagy is
itt a lelkem mélyén
megbújva
szőrös mellkasodon
karjaid ölelésében
beszívva tested illatát

Sírnék is ha tudnék
de nem megy
szárazon peregnek
e sorok, de azért
elszorul kissé
ott belül a torok

Ölel Andris fiad
innen
e kérges
lelketlen tájról
e sík hülye
hazából

*Első közlés