Szirtes András versei

Újévi jelenés

Fél szárnya szegett
Ördögangyal szállt a spiccre
Megöleltem
Mi mást tehettem volna
….kockáztattam, lenyaltam büszke könnyeit
….marta a só ajkaim…
….ezek szerint mégse angyal…
….öldöklő vagy talán?….
hát kövess, vállalom…
hogy megpihenj vállamon…

Kecsketejet fejtem,
….szarvát fogtam,
Meghempergettem…
….jólesett neki…
Büszkesége elszállt,
…elernyedt karjaimban…
…pőrén ott hevert lecsukott szemmel…
ágyamon…

Palacsintát kapott reggelire
…mire beértem, elszállt…
pihéi ott ragadtak….
tágra zárt lelkem
ablakán…

*

….éjszakai infra levél…

ott most nappal van
itt meg hideg setét éj
még a Hold is elbújt
de a mínusz
az bizony kövér

forró lével locsolgattam
szívre a formát de a nyílra
mi átszúrhatta volna
már nem volt bennem
elég a nafta

sose bánd
azért küldök egy
félszomor
infra portrét
ha nem ismernél meg
szívem
ott dobog
a masina mögött

felolvasztja a telet
tavaszt lehelve
ölelésünkbe

*Első közlésű versek