európa, a mítosz teste [maradnék itt] maradok végül múlttalan, láblógázva a vég fölött. münchhausen, háry, kisherceg akár. lézer vagyok, felfalt a köd. volnék templomban orgona, apollón kezéből hull a lan- tttttttt: újranyílnak honvédtemetők, voltam a holtan-reneszánsz otthona, ingem szárnyakká feszítem örvényes mélységnek hanyatt, szappanbuborék lesz az ég, mi létemből mégisTovább…

Künn áll az esőn, mint nemtörődöm istenek. Hová mozdulna, minek? Áll a hideg záporba forduló mezőn, ahogy a háttal kiváró csorda: fülét se billenti, áll az esőben. Ürgék, pockok futnak gyülekezőben, esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég. Gomba nő, ködbe bújik az elmenő, s ahogy növekszik benneTovább…