Mikor pillánk összeégett seprűit feszítette a hajnal, ő már első kondulással felsebezte a hártyákat, s vállára dölt a templomtorony árnya. Kérges kezén árkokat égetett a harangkötél, csak mosolygott, és sohasem fáradt bele a denevérsuhogásba. Nappal lefoszlott róla a mítosz, hiába verte félre a galagonyákat. ©Nászta Katalin – Apák és fiúkTovább…

Mint mínusz húszfokos keserű mesékben, arcomra fagynak azok az átlátszó buborékok, amelyeknek semmi funkciójuk nincsen egy mutatósra tervezett temetésen. Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos látványtervezők. Húcsizmás gyászhuszárok orrában elfagy a fehér szőr. Élvezhetetlenül szemcsés a nagytotál. Az elvárások miatt páran még erőltetik a könnyeket, ekkor pattan meg a nyakban az ideg.Tovább…

Szentjánosbogár, ajakfény Készülök, kiszínesítem magam, lemoshatatlan rúzst ken számra néhány túlérett meggy, púdert rak arcomra segítőkész királylepke, szemöldököm seregélyek csipegetik, hajamat nem kell már fehéríteni, testem ráncosítása is megoldott, elkészültem, lefeküdhetek mindenkivel, fizethettek értem, én már megfizettem a csonka szerelmekért. Csutakolnak, csinosítanak, mégsem a szempillaspirál miatt, nem is a szentjánosbogártólTovább…

Mint mínusz húszfokos keserű mesékben, arcomra fagynak azok az átlátszó buborékok, amelyeknek semmi funkciójuk nincsen egy mutatósra tervezett temetésen. Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos látványtervezők. Hócsizmás gyászhuszárok orrában elfagy a fehér szőr. Élvezhetetlenül szemcsés a nagytotál. Az elvárások miatt páran még erőltetik a könnyeket, ekkor pattan meg nyakban az ideg. CsakTovább…

Sintér A sintért zsíros kalapban, mogyorófán lógó damillal röppenve látom az égen; űrszemetet fogdos. A sintér halott kutyája sírján fekszik, leheveri a mezei virágot. Laza hurok pihen a göröngyökön, nyakunkra is jó lesz. A sintér visszavonul kocsmájába, maszatos arcok úsznak tablettás borokban. Üveges szem a viszonyítási pont. A sintér isTovább…