ballada addig nem halok meg míg nem látom a tengert sokszor elmondta míg végre elmehetett egy hétre a horvát tengerpartra mit láthatott függönyként tengerre hulló horizontot csillagokkal hátukon határtalanba táguló hullámokat vihar színét az égen és a vízen és miről beszéltek kettesben a tengerrel mikor senki nem zavarta őket nehézTovább…

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

a befejezetlen dolgok csak a befejezetlen dolgok fájnak s a megválaszolatlan kérdések tárnak kaput a kínzó hiánynak csak a végig nem élt érzések kísértenek a képzelt erények szépítik a képet és túlzó álmokba csomagolják a betöltetlen vágyak végtelenül csak a meg nem értett gondolat köröz a megfejtetlen titok ösztönöz haTovább…

átalakulások azzal untatom magam hogy még most is változom a lehetőségek vagy a hiányuk nem zárhatnak olyan szűk helyre hogy ne terjedhessek valamerre ha falba ütközöm ajtót keresek rajta be- vagy kijutok a szabadba most fogok kibontakozni eltávolítom a külső rétegeket amit mások látnak ami nem én vagyok vagy nemTovább…

napló 7. az életben nem tanultam sokat magam aláztam nem másokat a vízesésként rám zuhanó évek síkos sima kőszoborrá mostak törvényem a magány bennem ragyog senkié csak a magamé vagyok – gyarlóságokkal keveredő jóság álmokat elutasító valóság tágra nyílt tudásvágy és szeretet-sóvárgó mint bárki más – ha elmegyek észre semTovább…

a követelő szeretet az erőszakos birtoklás félelmetes idegen elvetendő magam ingyen adásához kevés vagyok (kevésbé szent) a közönyt nem találom eltűnt a Buddhák mosolyából ide-oda fordulok hangtalan kérek ha kapnék adnám magamat rohanvást jönnék mosoly-lepelben kölcsön-örömöket szakítanak belőlem kamatostól kifosztottságom bűnössé bélyegez rajtam próbálja valaki az átkot rontás-levevő szavakat idézekTovább…

lényegünk akik nem lehettünk legfontosabb amit meg nem tettünk engem is formálnak folyton a kései felismerések földrengései szétválnak az egymásba csúszott emlékek a bennem bujkáló fények között plasztikusabbak a vétkek a senkire sem hasonlító tükörképek csak árnyai idegen utaknak bár ismerőst mutatnak de ez nem igazi – elcserélt – énemTovább…

önigazolás szóljon rám valaki: dobd el a magad verő botot gondolj az emberi méltóságra – ki más szeretne? – kegyelmezz magadnak! itt vagy kődobásra tegnapi szavaidtól kimozdultál körvonalaidból váltsd meg a jövőt valamerre menj! öniróniával enyhített létezésem főnevei: mozaikok belülnézetek mai kis kudarc cserbenhagyás meg sem vívott harc kalandor tudásvágyTovább…