Tavaly októberben megénekeltem egy versben a kert mélyén magasodó kéményt, amelynek peremén, fent a magasban most szerelmes galambok ülnek, egymással incselkednek. Két vihar között a ritka napfényes órák egyikén a kerti ösvényen, a régi padon ülve figyelem őket. Kivételes csend van, szélcsend, és emberi csend, csak a galambok burukkolása hallik.Tovább…