Ok csillagok kihűlnek űrök hegedülnek verebek tyúkok elülnek varjak alszanak víz fölött állanak bőszárnyú ködök hallgatnak híves ördögök vizekben bálnák zenélnek hallatszik füttyös delfinének amíg vannak oktalan elélnek láva-ölelt lelkek kerekülnek mindenek helyre kerülnek csak a szerelem menekül meg * Napok ára láttuk a gonoszság torkát, felvágtuk az utolsó tortát.Tovább…

Magyar este Éj-húsát vesztett szürkület: uszulnak utánad kutyák. Életedre tették éltüket. Közös velük a rémület. Hálóba bukott madarak vergődnek a perccé szűkült időn keresztül, szívszűkület van, menekülés van, bénulás van itt mindenestül. Szívküret: sárban kaparnak a ráderesztett ebek fáradatlan, te ismered legjobban lelküket. Követnek süket, akácos áradatban. Szemük bólogat, világítTovább…

Elköltözött megint Szívütés repes fehér ingen. Azután szögesdrótot, kötelet fonnak fényes szelek: megéltünk minden történetet. Elköltöztek némult emberöltők, dadog a vér a szívben. Örökkön ringanak a bölcsők, ahogy méhek rajzanak, mikor diktál a tavasz és sárba fordult arccal beszélnek a költők: maradnak fénylő szíveinkben. * Verébidő élni tudatlan, talán ahogyTovább…

európa, a mítosz teste [maradnék itt] maradok végül múlttalan, láblógázva a vég fölött. münchhausen, háry, kisherceg akár. lézer vagyok, felfalt a köd. volnék templomban orgona, apollón kezéből hull a lan- tttttttt: újranyílnak honvédtemetők, voltam a holtan-reneszánsz otthona, ingem szárnyakká feszítem örvényes mélységnek hanyatt, szappanbuborék lesz az ég, mi létemből mégisTovább…

EURÓPA BELEHAL ABBA, AMI… az újjászületés volt a vég Itt van a világ ősze, a fa véres madarat hullat. Tél lesz, örökre magtalan, meddő és végleg tavasztalan. Isten rohadó gyümölcsben hemperget mindannyiunkat. Mert minden gyónást eltérgyepeltünk, minden szavunkat, ha igaz volt volna is visszavettünk, igazolás sosem volt a tettünk, csakTovább…

A fejedelem válaszol „…nélküled munka az és bánat.” Már kifogyott az alázat, Uram, ahogyan ott vizekben kevesednek halak. Egyetlen gyászom van, magamért, magamért fekszem hanyatt. Zuhanok gazban, muharban, földön, hagyom, a kék ég ledöntsön. Cigányok adnak-vesznek, gyönyörûszépek, árnyékom árnyéknál sötétebb. De az én gyászom elfogyott, Uram, alázatomnak ára van. VelemTovább…

Künn áll az esőn, mint nemtörődöm istenek. Hová mozdulna, minek? Áll a hideg záporba forduló mezőn, ahogy a háttal kiváró csorda: fülét se billenti, áll az esőben. Ürgék, pockok futnak gyülekezőben, esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég. Gomba nő, ködbe bújik az elmenő, s ahogy növekszik benneTovább…

A FEJEDELEM VÁLASZOL „…nélküled munka az és bánat.” Már kifogyott az alázat, Uram, ahogyan ott vizekben kevesednek halak. Egyetlen gyászom van, magamért, magamért fekszem hanyatt. Zuhanok gazban, muharban, földön, hagyom, a kék ég ledöntsön. Cigányok adnak-vesznek, gyönyörûszépek, árnyékom árnyéknál sötétebb. De az én gyászom elfogyott, Uram, alázatomnak ára van. VelemTovább…

Cantata profana   HÍD. AVATÁS (Széchenyi – Döbling, 1860. április 8., húsvét) papír behajtva, kézéllel lesimítva: zizzenés a szét-csukódó árnyban: zuhanás tudása a szárnyban. áradás emléke: árok. kékítő világba leszállok: merülök békítő iszappal szembe: kettévált ország ömlik szemembe. fölfordult hal hasa, befordult szemfehér: vékony telér bazalt-időben: forradalom a megviselt tüdőbenTovább…

cantata   Fábián István (Budapest, 1953) , rövid életrajza: Budapest. Grafikai munkákkal, kiadványtervezéssel és versírással foglalkozom. Sok év után írok és rajzolok ismét – a 80-as években rendszeresen jelentem meg különböző folyóiratokban (Alföld, Palócföld, Mozgó Világ, Magyar Napló, Somogy, Hitel stb.), azok az idők adnak számomra tartást, alapot ma is.Tovább…