Vall(om)ás Nem kell, hogy az ember bevallja. Belül mindenki egyedül van, akár az imából kiforduló arca; tétova – és olyannyira gyámoltalan. Elől a megváltás némasága, mögöttünk a fájdalom evez. Mosolyod kövekbe mártod – gyönge vagy. Ajkaidra kavicseső permetez. Én nem érzem a létet tehernek, csak néhány sziklát hordok vállamon. HaTovább…

(Kovács József Hontalan barátom emlékére) Annak idején – pályakezdő koromban – barátaimmal éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk többnyire egymás kertvárosi magánlakásaiban. Ezek a beszélgetések gyakran játékos formát is öltöttek. Első kolléganőm és mentorom, Pongrácz Éva egy írásában így számol be erről: “Általunk kitalált Tao-meséket rögtönöztünk és gyermekeinket bevonva állítottuk minőségi sorrendbeTovább…