A családos vadbodza tövében lakott Nyúlmama gyermekeivel Ugrival, Bugrival, Talpassal és Kormossal. Körülöttük virult a vadmurok fehér karikája, a mogyoró lágyan lengette pihe – puha barkáit, s a bodza fehér napernyői bódítóan illatoztak. Zsongott a rét, s az erdő trillázó madarai álomba ringatták a kicsiket. Amikor felébredtek, anyjuk meleg tejecskévelTovább…

/életkép a múltból/ Kíméletlen, sötét diktatúra volt akkor, a 80-as évek Erdélyében. Ötéves kislányát, Szöszit , súlyos betegséggel diagnosztizálták. Az orvosok – felszerelés és szakember hiányában– csak sajnálkozni tudtak. Gyógyítható lenne külföldön, ha kapna útlevelet, mondták neki mindenhol a lehetetlenség rezignáltságával . Az utolsó klinikán, ahol még a remény szikrájaTovább…

Fürgén kelt fel, mint annyiszor ötven év alatt. Mély némaság feszült neki. Mi a nyavalya van, gyerekek, ne hülyéskedjetek, mondta, de válasz nem érkezett. Zavartan nézett szét, s a valóság öntudatra ébresztette. A kopott szőnyeg, az asztal, mellette két öreg szék, az éjjeliszekrény, rajta Biblia, lámpa és a vekker. HatraTovább…

– Jó reggelt, ébresztő, túl vagyunk a műtéten. Hogy érzi magát? – A lábam… megfagyott – suttogja. – Mozdítsa csak a lábfejét! Szófogadóan, automatikus mozdulatokkal követi az utasításokat, tűszúrást érez a talpán. – Rendben van, sikerült a műtét, most pihenjen, itt van az intenzíven megfigyelés alatt. Óvatosan, csak a szemeitTovább…

Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül távoli autók surrogásával, méh zümmögéssel, a ki-kinyíló teraszajtó nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de nem lehet, meg kell ez a fény, a DTovább…

Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába ! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám meg az állatokkal bajmolódott.Tovább…

(részlet a készülő regényből) Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám megTovább…

Sűrű szürkeség gomolygott a városka fölött, az árusok, mogorván rakodtak a piactéren, dühödt szitkozódás, fájdalmas kutyavonítás keveredett Zoltika panaszos tiltakozásával. A kisváros bolondja volt ő, amolyan jámbor félnótás. Szállást, ételt biztosított neki a helyi tanács, de jobban szeretett a piaci asztal alatt aludni. Amint a hideg harapása enyhült, ki-kimaradt aTovább…