Az embert kergeti az idő, lépni, tenni, dönteni, szeretni, túl az első visszariadáson, ültetett szavakat viharok között újratölteni, a változó ég alatt ismét kezdeni, színlelni felejtést. A naptárról annyi lapot téptem, a vénség képe lóg szemem előtt, szédít a megállíthatatlan körforgás, a végtelen faláról porszemként hullok. Fosztott gyökereimen anyám könnyeiTovább…

Szürkén hallgató ég alatt madarak repülnek alacsonyan, szétszóródott dalokat keresnek forgó kerekek nyomaiban. Múlik minden, és születik újra, felsír a gyermek ott is, ahol a fények csak a házak falát kényszerítik térdre. A hangzavar ürességében keresni indulnak, menekülő erdők sűrűjében, haldokló óceánok hullámai, csukott szemhéjak rebbenései, a teremtés végtelen lepleTovább…

Ringanék Föld karjaiban, együtt forognék folyó hullámaival, virágok édes szirmai közt lelnék gyönyörűséget, széllel ölelkeznék nászi táncba, oly szép áradással, hogy minden elmaradhasson, mi bilincset vethet rám, ragyoghassak a sötétben, távol a hanyatlás hálóitól, mosolyba öltözhessek, láng szépségem legyen a gonoszság üszkei között. Hol szeretet van, szitakötő szárnyakat sem törhetnekTovább…

Mezítláb, csúszós évköveken, nincs kedvem se hátra, se előre, az elmúlás elől tétovázom. Felgyűrt ingem hullámai alól úszik a táj ringó bárkája, batyum hűsöl a füvön, bogarak lépkednek lomhán körötte. Ölemben viszem egyik napot, a másik után, valahol messze anyám hangja és rigók repülnek fekete ruhában. Harmatot szór a szélTovább…

Szeretem, ha ringó testem merül harmatos fűágyba, virágszirom fátyol hull ott álmom gyöngyös ablakára. Mint puha kalács omoljak Föld terített asztalára, lehessek szellőnek, fénynek, fürtös, foszlós lakomája. Víz, ha csobog, engem mosson tisztára, mint a messziség, madár pelyhe simogasson, értem ragyogjon fent az ég. Ha megszólal nyárfák lombja, húrjain ezüstTovább…

Májusi fohász Egy erdő, egy ösvény, egy madár, lehullott mag, egy hangya, egy virág. Az Öröklét játszóterén hintázó élet, fent és lent pillanat, minden belefér. Veled és velem, nélküled, nélkülem, falak épülnek, húznak drótokat, vannak egyenes utak, akadályok, felzengő és halkuló dalok, félig a fényé, félig a sötétségé. Évszakok, születéstőlTovább…

Lengő lét Nincs testem az árvaságban, hideg csillagok hullanak. Kötelektől szabadulva lengő lét, szálló madarak. Mire megjössz, néma leszek, csendesebb minden halottnál, kiterítve köd-mezőkre, tollpihe sóhajom ágyán. Időmön túl, mélybe zuhan, ott nyugszik el végre fényem, ahogy tenyeredbe kúszik, rég felejtett szívverésem. * Külön képeink Külön képeink és cseppjeink miatt,Tovább…

Félelem Sirathatnál Kedves, gerincem hídját próbálják összetörni, azonos mondatok robbanó ütéseivel. Mindig annyit, mindig ugyanúgy, ahogy vízcseppekkel, értelmem mélyebb rétegeibe jutni. Maradék gondolatok ténferegnek agyamban, tehetetlen hullanak, átláthatatlanná tett megsemmisítésbe. Ha most mellettem lennél Kedves, összekulcsolt hitünkkel se juthatnánk át elfűrészelt pallókon. Vánkosom voltál, csak félelmem maradt. Kemény szögekkel hasítjákTovább…