Szeretem ezt az utcát. A pasztellszínű házak, titokzatos kapualjak, kovácsoltvas kandeláberek, a macskakövek, az épületek között váratlanul megnyíló lépcsősorok és az apró kis kertecskék, igazi felüdülést jelentenek délidőben, amikor a hivatalból átsétálok egy másik hivatalba, hogy terített asztal mellett, elfogyasszam szerény kis ebédemet a lambériás alagsori étkezdében. Ma is ábrándozvaTovább…

Amikor az apja megállt mellette, és olyan „most foglalkozok a gyerekkel, mert én felelős szülő vagyok” hangsúllyal megkérdezte, hogy mit akar kezdeni az életével, meglepődött, de csak a vállát vonogatta. Most mi a fenét lehetne erre válaszolni? Egyáltalán, lehet erre valamit is válaszolni? A konyhából kiszűrődött a sokadjára felhasznált olajTovább…

Húsvét, valamikor Feltámadt e napon… Zengték körötte. Előtte, mellette, mögötte. Ő nem bírta énekelni. Fulladás fogta el. Meglazította nyakán a sálat. Szédült. Mennem kell, ki, ki, el… Csak néhány lépés a kijárat. Három kőlépcsőn le a templomajtóban… Végre kint! A lendület vitte még pár lépést, de meg kellett állnia. AzTovább…

Lengő lét Nincs testem az árvaságban, hideg csillagok hullanak. Kötelektől szabadulva lengő lét, szálló madarak. Mire megjössz, néma leszek, csendesebb minden halottnál, kiterítve köd-mezőkre, tollpihe sóhajom ágyán. Időmön túl, mélybe zuhan, ott nyugszik el végre fényem, ahogy tenyeredbe kúszik, rég felejtett szívverésem. * Külön képeink Külön képeink és cseppjeink miatt,Tovább…

Olyan közel A szemközti ház hetedik emeletén, olyan közel hozzám, hogy néha azt hiszem, kinyújtott kezemmel megérinthetem, szintén reggel van, ablakok nyílnak, lámpákat fel-majd lekapcsolnak, tükröződik a felkelő Nap fénye az ablaküvegeken. Egy ember felhúzza a redőnyit, nyújtózkodik, majd ráérős mozdulattal öltözködni kezd. Eltűnődöm a látványon: szinte tükörképemet látom, ablakkalitkákbaTovább…

Leskődő A Nap még boldogan ragyog, ahogy egy őszi táncba fog, villódzik milliónyi kar, gyönyörű sugaraival, fölkapkodják a levelek, hogy beleszínesedjenek, s míg időtelen útra tér, erőset dobbant rá a szél, nagy kedvét bajok nem szegik, lágy porcsomóba rejtezik, új nyughatatlant pöndörül, kilép a szürkeség mögül, s mint szerelmetes ismerős,Tovább…