sosem tér vissza az a nyár mikor utoljára ölelhettelek arcodon lázrózsák égtek tudatod el-elkalandozott biztosan Krisztussal beszélgetsz gondoltam míg napsugár játszott hajadon feltolul tengernyi emlék számtalan fakó gondolat bár újra mosolyodban fürdő gyermek lehetnék ki pilléket kerget tátikaillatú nyárban fakádban vizet melegítettél a napon hogy örömöt szerezz te házhoz hoztadTovább…

szomorú ábrázatú angyal üldögél a macskalépcsőn tépázott szárnyai ernyedten lógnak kudarcot vallott védencét a költőt most tették jégre nem tudta megóvni pia cigi és a nők nem ismert mércét határokat se nagyon folyton hadban állt sőt gyakran azokat bántotta akik így is elfogadták szerették és támogatták ezt példázza legott mélabúsTovább…