Senki nem számított arra, hogy kora este felkel az ágyából, elhagyja a szobáját, bemászik a fürdőkádba, és magára engedi a forró vizet. Az ápolók a folyosó túloldalán az embertelen üvöltésre figyeltek fel, értelmes szavakat a Feri már évek óta nem használt. Egy orvosi szakoldal szerint az ötvenfokos víz két perc,Tovább…

Felnőtt a kislányom. Nehezemre esik beismerni ezt a tényt, de attól még igaz. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a rideg, kórházi falak között a kezembe vettem és magamhoz szorítottam, hogy megnyugtassam. Az volt az első alkalom, amikor megvigasztaltam. És utána még számtalanszor megtettem. Fülsüketítően visított, mint a kisbabák általában,Tovább…

           Éppen vége volt az aktuális tanévnek, s miután kijöttünk a közeli Kovács Cukrászdának hívott intézményből, sétálni kezdtünk a kertvárosi kánikulában. A fák zöld lombkoronái némileg megvédtek bennünket a szikrázó napsütéstől, de már javában tombolt a nyár. Tatárképű, bajuszos, sötétszemű barátom, aki évtizedeket töltött rajztanítással egy külvárosi általános iskolában, ígyTovább…

Én mindig csak túlélni akartam… Feledni hátrahagyott gyermekkorom magányba nyomorult csendjét, letenni a gyökértelenség nehéz keresztjét, s hinni, hogy a szépség – mint angyali tükörkép – kívülről sosem látható, hisz’ az bennünk ragyog. Még felderengnek a régi reggelek, mikor zöld csempés, steril szobám rácsos ágyában kikötve, sebektől szenvedek, s arrólTovább…

Anyám, én minden este ajkamon hazug szókkal fekszem, és a reggel még ott találja mind’, a hajnal ébreszt – félek, hogy párnám ráncai arcomra nőnek, nem látok napot, sem csillagot, és nyakamra fon kötelet a pillanat. Anyám, te tudod milyen, ha gyermek nélkül ébred a nap, és haldoklik a kiTovább…