I. (mondd…) „Tulajdonképpen csak egy rezdülés, egy villanás az egész. A pillanat töredékrésze, amikor megmagyarázhatatlanul vagy éppen nagyon is logikusan jut eszembe valamiről egy másik dolog, vagy valaki…” (ppj)   Lázas vagyok, és nyakig beburkolózva fekszem. A gondolataim – talán a magas láz miatt – csigasebességgel követik egymást. Messziről szólTovább…

“… a gonoszság önmagában is létezik ok és magyarázat nélkül, pusztán csak a jóság ellenpárjaként.” (Szentgyörgyi Georgina: A Biblia történelme) Ma megint elkapta a rossz hangulat. Nem találta a helyét, és nem sikerült semmi sem úgy, ahogy szerette volna. Nehezen múlt az idő, kint kezdett beborulni, délutánra esőt is ígértek.Tovább…

Esküvőre készülődünk, minden szoba foglalt, mindenki csinál valamit. Nyüzsögnek kicsik és nagyok. Az ebédlőben találkozhat össze a násznép szűkebbre vett családi része, akik a hideg tálakkal és italokkal megterített asztal mellett megállnak egy pillanatra, bekapnak egy falatot, isznak egy kortyot, és természetesen egyszerre beszélnek, mindenki mindenkivel éppen most akar valamitTovább…

Ha érezném vágyad sós ízét, ajkad nyomán billog volna bőrömön. Ha megérintenél, olvadt mázként csordulna rólam a kétely; (félhangon koldul így, aki remél) de feltételes módban, léggömbök a szavak hajszálvékony zsinegen, s nem kap utána senki, ha elengedem.Tovább…

mint ujjaid között a homok peregnek a percek s perceg szúként felfalva a pillanatokat míg véget nem ér egy falat kenyér csak kegyelem tettek nélküli önzés hogy álmod ne kísértse kimondatlan a „mea culpa” templomod hideg csendjét megzavarva a lépéskényszer nem szabadság a fal is túl közel hol minden kimondatlanTovább…

Kificamodott térben, időszilánkok között lebegő hídon tévelyeg a múlt, szobáról szobára jár halk könyörgéssel. Pislákoló fényben kitörni készül a jelen egy emlék lakatolta kalitka ajtaján, apró remény-madárkák hiába repkednek, bódultan koppannak a semmi ablakán, fantáziált árnyékfalon lángoló kérdőjelek, belül egyre ingerültebben dobol a vér, az értelem dac-vitorlába kapaszkodik, míg rém-Tovább…

Hó(m)esés Lomha fagy jár csipkebogyót csipkedve a hegyoldalon, hideg eleganciával lép át dértől reszkető fákon, megdermedt vízfalon – távoli tornyok mély torkú harangjai égi dalt zengenek, s a hóillatú szélben eltévedt pihék pajkos körtáncba kezdenek. * Ünnepre várva Huncutkodva int búcsút az ősz, szeplős levélkéin még ékes bíbormáz időz, ködTovább…

–  e M lékül – Napok óta nem takarított. A konyhában nem volt hely a pulton, a mosogatóhoz nem lehetett hozzáférni a mosatlan tányéroktól és bögréktől. Mindenhol ruhák hevertek szanaszét, s a félig lehúzott redőny adta félhomály nem tompította, inkább még riasztóbbá tette a lakást. Az étkezőben sorban álltak azTovább…

Téli rege Álmos hajnal dereng dideregve dérbe pirult csipkebokrokon, s lilára kékült szájjal játszik ébresztőt jéghideg fúvósokon. Tél asszonya kora reggelenként cakkos felhők szélén lépeget, csing-csengettyűs sarkantyújával karcolja mintásra a kék eget. Nap a Széllel fényes délidőben siklanak tova fürge szánon, mögöttük kacér jégcsap-cseppek hópelyhekkel szambáznak a fákon. Sápadt napsugarakTovább…