Tarjáni Imre: Variációk (62. vers)

 

Mielőtt az erdők
visszaváltoznak
vérré és fájdalommá
mielőtt kilehelnék
boldogságukat a fák
mielőtt a végső ajtót
rám zárná az Isten
egy utat keresek
amin szembe jön valaki
aki minden
tévelygésemmel együtt
még megszeretne.

*
Az erdők visszaváltoztak
vérré és fájdalommá
már kilehelték
boldogságukat a fák
a végső ajtót is
zárja az Isten
és az úton
(amit annyira kerestem)
nem jár senki
azt én készítem
tolom magam előtt
ahogy rakom a léptem.

*

(Bővített változat – megjelent : az “Új Ember”
és a kifelé kopogtatás című kötetben.)