Ványai Fehér József: A homályból

Erdő mélye, lelkem bugyra –
Kölyökként elbújva lestem
A sötétlő mozdulatlant,
Hozzám beszélt a csönd bokra.

Anyám hold, apám elfogyott,
Elfagyott, fénysötét csillag
Fölöttem lóg, Isten közel,
Sűrű gömb a legbelső mag.

Szavak böjtje, imamalom
Duruzsol, míg ürül a tér,
Követi s marad a helyén.
Várhatsz rám, megyek utánad.

*Első közlés

©Vajda János- Mártély