Ványai Fehér József: Prótagorasz Athénból

Fellobban élő fénnyel,
Urunkká lázad fel a hős,
Mint Prótagorasz Athénból,
Kiűzetve önmagadból.

Először is, a nincs van,
Ha mégis lenne, sincsen,
Harmadikként a titokról
Hallgatnod kell, kisgyerek.

Rabszolgák közül való vagy,
Késik az ígért űrkorszak,
Jólétet (csak nem tiédet)
Gyarapítasz, gatyamatyi.

És jöhet a méregpohár,
De ne siess, te még ráérsz,
Tiéd, kit megkívántál.
A Nap a hegyek fölött áll.