Veress Tamás versei és grafikái

Nebula
Mára
gyakorlatilag
egymásba értek a
pillanatok most már
mind az egyetemes
tolófájás része termőre
fordult a kamaszkor
mennyezetbámulása de
a meddőnek tetszett
felnőtt évek is tökélyre
fejlesztette ezt az
összekapcsolást nem fog
rajta az oprendszer
lomhasága sem amint
toporogni kezd a kék
csík ő már a táblánál
térdel rajzol ír olvas nincs
köztes idő nem várunk a nap
végén a jutalom
cigerettából mélyet
lélegezve is csak azt
kémleli orrlyukain át
hova magasodnak
hétezer fényév
teremtésoszlopai
Nebula
*
Mennyezet
Kétezerkettőben
egy pillanatra már felfénylett neki
bolyongtak a plázában mikor
a mennyezeten egyszercsak
megjelent a lényeg szerkezetének
egy részlete ám hamar el is tűnt
tudta már akkor is hogy ez az
de még tíz évet várnia kellett
míg megértette jobban mondva
megérezte a maga teljességében
vizuális típus lévén ekkorra
tudta kötni egy konkrét
jól megfogható tárgyhoz
sőt rájött hogy számára
ez leginkább egy
hatalmas
növény
Mennyezet
*
Lórántffy Zsuzsanna
Járás
közben
ugyanolyan
hanyagul
lendítette
a lábfejét
ahogyan
tőled látta
eljátszotta
hogy az ő
combközelítője
is olyan fejlett
emiatt
kénytelen
így lépni
Csibe meg
is feddte
ezért a
körszálló
mellett lejövet
Ma is
hanyagul
lendít de ma
lebénult
peroneusa
miatt
Csibe a
tengeren túlon
neked meg
az a fejlett
combközelítőd
elfér egy
karcsú
urna
mélyén.
Lórántffy Zsuzsanna